Bejelentkezés

A Fogászati Implantológia aktuális irányelvei

1. Az orális implantológia meghatározása

Az implantológia a fogászat, szájsebészet rohamosan fejlődő tudományterülete. Implantáció során az állcsontokba műtéti úton dentális implantátumok kerülnek beültetésre, melyek egyes fogak hiányának pótlására, illetve részleges vagy teljes foghiány esetén különböző fogművek elhorgonyzására szolgálnak. Az extraoralisan behelyezett implantátumok, epitézisek rögzítését szolgálják. Az orthodonciai célból behelyezett implantátumok időlegesen, fogszabályozási céllal kerülnek elhelyezésre.

Az orális implantológia folyamatos és állandó fejlődésen megy keresztül, a kereskedelemben számos rendszer van forgalomban.

Az implantációs rendszer kiválasztását, az implantátum(ok) helyét és számát a kiindulási helyzet (a behelyezés célja, foghiány mértéke, páciens anatómiai adottságai) és a tervezett fogpótlás határozza meg.

2. Minőségbiztosítás az implantológiában

2.1. Diagnosztika, sebészi és protetikai tervezés

A fogászati implantáció tudományos hátterét az osseointegráció elmélete adja, melynek figyelembevételével a beavatkozást oly módon és feltételek között kell végezni, hogy a behelyezett implantátum és az állcsont között speciális kapcsolat jöjjön létre (osseointegrácio).

Az implantációs beavatkozásokat diagnosztika, sebészi és protetikai tervezés, a páciens megfelelő felkészítése, előkészítése és a megfelelő eszközök kiválasztása előzi meg.

Az orális implantológia az osseointegratio (csontintegráció), a csont és az implantátum közötti kapcsolat koncepciójának tudományos elismerése óta a modern fogászat szerves részévé vált, mely ma már nem hagyható figyelmen kívül, ha részleges- vagy teljes foghiányos betegek orális rehabilitációját tervezzük. A terápia egyrészről implantációs sebészeti, másrészről implantációs protetikai munkafázisokból tevődik össze, mely ezen túlmenően jelentős általános fogászati, parodontológiai, gyakran speciális radiológiai ismereteket is igényel.

2.2. Kockázati osztályozás

A nemzetközi implantológiai szakirodalomban elfogadott kockázati osztályozás /"SAC"-kritériumok (Sailer, Pajarola: Atlas Orale Chirurgie)/szerint megkülönböztethetőek egyszerű, összetett és bonyolult implantológiai esetek. Ezen osztályozás más-más személyi, tárgyi és szakmai felkészültségbeli feltételeket jelent és helyes alkalmazása meghatározza a sikeresség esélyeit.

  1. Egyszerű (simple) esetekhez soroljuk azokat, amikor alacsonynak ítélhető a műtéti kockázat, az anatómiai és műtéttechnikai körülmények kedvezőek. Elsősorban egyszerűen beültethető implantátumnak, megfelelő csontkínálat esetén, egy ülésben történő behelyezése sorolható ide. A kezelést megfelelően képzett és megfelelő körülmények között dolgozó minden fogorvosi szakvizsgával (Fog-és Szájbetegségek, Konzerváló fogászat és Fogpótlástan, Parodontológia, Gyermekfogászat, Fogszabályozás, Dento-alveoláris sebészet) illetve Szájsebészeti és Arc-Állcsontsebészeti szakvizsgával rendelkező fogorvos/orvos ambuláns kezelés keretében végrehajthatja szakasszisztens közreműködésével. A tárgyi feltételek között a fogorvosi rendelőre vonatkozó hatályos előírások megléte (az aszepszis és antiszepszis biztosításához szükséges feltételek), sterilizált implantológiai alap sebészi készlet, sebészi fúró és kéziműszerek szükségesek.
  2. Összetett (advanced) esetekhez soroljuk azokat, melyeknél számottevőnek ítélhető a műtéti kockázat, az anatómiai és műtéttechnikai körülmények jelentős felkészültséget, gyakorlatot igényelnek. Az implantátumoknak kevésbé kedvező csontkínálat esetén, állcsont augmentációval, bonyolultabb intraorális csont vagy csontpótló felhasználásával, egy vagy két fázisban végzett ambuláns műtétek sorolhatók ide.
    Ehhez a szinthez szükséges, hogy szájsebészeti, dentoalveolaris sebészeti, arc-állcsontsebészeti, vagy parodontológiai szakvizsgával rendelkező fogorvos, orvos, valamint szakasszisztens álljon rendelkezésre. A tárgyi feltételek között a dentoalveolaris sebészeti vagy parodontológiai rendelőre vonatkozó hatályos előírások megléte, sterilizált műszerkészlete valamint implantológiai sebészeti műszer-, anyag-, és eszközkészlet szükséges.
  3. Bonyolult (complicated) eset az, ahol jelentős nehézségi fokú a beavatkozás, számottevő műtéttechnikai nehézségekkel és költségekkel kell számolni, ahol jelentős komplikációkra lehet számítani, illetve ahol az esetleges műtéti szövődmények, pl. utóvérzés, extrém ödéma ellátása fekvőosztályos hátteret igényelhet. Ilyen beavatkozásokat (pl. extraoralis csont-transzplantáció, kiterjedt maxillofaciális állcsontdefektusok ellátása, n. alveolaris inferior áthelyezése, egyes anticoaguláns terápiában részesülő illetve magas rizikócsoportba tartozó betegek kezelése stb.) megfelelő képzettségű, a szövődmények kezelésére képes és megfelelő infrastrukturális háttérrel rendelkező, gyakorlott dento-alveoláris vagy arc-állcsontsebész szakorvos hajthat végre. A tárgyi feltételek között a dentoalveolaris sebészeti vagy szájsebészeti rendelőre vonatkozó hatályos előírások megléte, műszerkészlete valamint implantológiai sebészeti műszer-, anyag-, és eszközkészlet szükséges. A beteg általános érzéstelenítésben történő műtétjéhez, legalább 8 órás posztoperatív megfigyeléshez szükséges feltételeket kell biztosítani.

A fent megjelölt, Magyarországon megszerezhető szakvizsgákon kívül léteznek más, külföldön megszerezhető, akkreditált, implantológus diplomát adó szakvizsgák, melyek alkalmassá teszik az ellátó orvost a fenti feladatok egy részének elvégzésére.

A kezelőorvos a fenti kritériumok alapján, ésszerűen dönthet, -képzettségének megfelelően-, az általa felvállalható beavatkozások elvégzéséről.

Az implantációt végző orvos felelőssége, hogy kizárólag a személyi és tárgyi feltételeinek megfelelő színtű beavatkozást tervezzen és hajtson végre.

Implantológiai beavatkozást olyan orvos, fogorvos végezhet, aki egyrészt az orvos/fogorvostudomány valamely szakorvosi képesítésével rendelkezik, másrészt az implantációs eljárás adott kockázati osztályozása szerinti kritériumokat teljesíti, és rendszeresen részt vesz akkreditált implantológiai továbbképzéseken.

2.3. Team munka

Az implantációs eljárások sikeres kivitelezéséhez team munka szükséges, mely során speciálisan felkészült szakemberek (az implantológia sebészi és protetikai részét végző orvos, radiológus, fogtechnikus, aneszteziológus és más szakorvosok) működnek együtt.

Az orális implantológia elméleti alapjainak oktatása a graduális egyetemi képzésben történik, a fogorvos-tudományi tanulmányok szerves részeként. A gyakorlati oktatás rendszerint graduális/posztgraduális keretek között, egyetemi, vagy egyetemen kívüli továbbképzéseken történik.

2.4. Irányelvek

  • A fogászati implantológiában érvényesülnie kell a következőknek:
  • Evidence Based Medicine (Bizonyítékokon alapuló orvoslás) elvei
  • Evidence Based Dentistry (Bizonyítékokon alapuló fogorvoslás) elvei
  • A fogszakorvos orvosi, etikai és jogi felelősségvállalása
  • A minőségbiztosítás alapelvei
  • Az egészségügyi rendszer működési és jogi szabályozása

3. Az implantológiai kezelés minőségi kritériumai

A minőségi feltételeket elsődlegesen a rendelő működtetéséért felelős személy határozza meg. Az eredmény minőségét azok a szakmai irányelvek illetve azok betartása döntik el, amelyeket a tudomány aktuális állása diktál, valamint a szakmai szervezetek írnak elő.

Különösen figyelembe veendők: a személyi és tárgyi feltételek, az indikációkkal és a kockázati tényezőkkel kapcsolatos ajánlások, a betegek tájékoztatása, az eredmények értékeléséhez felhasználandó kritériumok.

Az implantológiai kezelés fő lépései

1. Anamnézis

2. Betegvizsgálat

3. Tervezés

4. Betegtájékoztatás

5. A terápiához kapcsolódó megelőzés

6. Implantációs sebészet és implantációs protetika

Az implantológiai kezelés legfontosabb minőségi kritériumait a kezelés 6 fő lépésének mindegyikében 5-5 szempontra vonatkozó ajánlás összegzi, melyek betartása esetén megfelelő eredmény várható:

1. Indikáció

2. Cél

3. Kockázati tényezők

4. Irányelvek

5. Eredmény értékelése

3.1. Anamnézis, indikáció, előkészítés

3.1. Anamnézis

3.1.1 Indikáció

A beteg anamnézisét (általános, fogászati stb.) és a műveletek előkészítését a kezelés során dokumentálni kell.

3.1.2 Az anamnézis és előkészítés célja

Az anamnézis tájékoztatást ad a kórelőzményről és rámutat a kockázatokra. Az előkészítés tisztázza és segítséget nyújt abban is, hogy az adott beteg a tervezett kezelést a terveknek megfelelően tolerálja-e, és hogyan működik együtt. Szükség esetén kezelőorvossal kell konzultálni.

3.1.3 Kockázati tényezők

A kockázati tényezők helyes felmérése alapvetően befolyásolhatja a beavatkozás tervezését, az orvos felkészültsége, az anatómiai, személyi, tárgyi és páciens feltételek megfelelőek-e a várható eredmény eléréséhez. Az előkészítés során fontos az együttműködés, a kommunikáció, az általános megbetegedések figyelembe vétele is.

3.1.4 Az anamnézishez kapcsolódó minőségi irányelvek

Ajánlatos egészségügyi kérdőív alkalmazása, mely célirányos kérdéseket tartalmaz és a páciens saját maga tölti ki, de mindenképpen maga írja alá.

3.1.5 Az anamnézis eredményének értékelése

Sebészeti beavatkozás esetén a műtét előtti, a kellő anamnesztikus információ hiányából akár súlyos komplikációk vagy az eljárás sikertelensége adódhatnak. Az előkészítéshez tartozik a páciens reális elvárásainak megítélése is.

3.2. Diagnosztika

3.2.1 Diagnosztikához kapcsolódó indikációk

Különbséget kell tenni az egyébként egészséges (konkrét egészségügyi panaszok nélküli), valamint a valamilyen betegségben szenvedő páciens kivizsgálása között.

Általánosan elvégzendő vizsgálatok:

Megtekintés

Tapintás

Diagnosztikai röntgenkép-elemzés (OP felvétel)

Járulékos betegségek esetén általános- szakorvosi vizsgálat, laborvizsgálat

Indokolt esetben elvégezhető további vizsgálatok :

Nyálkahártya-vastagság megmérése

Diagnosztikai minta elemzés

Képalkotó eljárások elemzése (CT, 3D CT felvétel)

Számítógépes tervezés, műtéti sablon készítése

3.2.2 A vizsgálat célja

Az általános és célzott kivizsgálás célja a páciens egészségi állapotára vonatkozó információk megismerése, gyűjtése, dokumentálása. Figyelembe kell venni minden olyan kóros eltérést, mely az implantáció sikerességét, prognózisát befolyásolja, vagy a beteg egészségét veszélyezteti. Amennyiben a klinikai, laboratóriumi vizsgálatok után szükséges, a pácienst háziorvosához, vagy a megfelelő szakintézetbe kell irányítani állapotának további tisztázása és az implantációs beavatkozásra való felkészítés céljából.

3.2.3 A diagnosztikával összefüggő kockázati tényezők

A beteg vagy hozzátartozói elhallgatják vagy nem megfelelően, hiányosan közlik, a kezeléshez szükséges információkat (pl. betegség, gyógyszerszedés, sugárkezelés, baleset, allergia stb.)

A beteg vagy hozzátartozói részéről a megfelelő együttműködési készség hiánya (nem megy el az előírt vizsgálatokra)

Fizikai akadályok (szájnyitási problémák, testi fogyatékosság stb.)

Neurológiai, neuro-muscularis, pszichológiai, pszichiátriai zavarok elfedése

Időbeni és anyagi korlátok

Irreális elvárások felszínre kerülése a kezeléssel kapcsolatban

A kivizsgálást korlátozó tényezőket dokumentálni kell, a diagnosztikai eljárásokkal kapcsolatos kockázatokat a beteggel meg kell beszélni.

A beteget tájékoztatni kell a szükséges vizsgálatok elmaradásával járó kockázatokról, illetve az egészségügyi kockázatokra vonatkozó adatok megadásának elmulasztásáról (minden indokolt esetben a beteg aláírását kell kérni).

3.2.4 Diagnosztikai irányelvek

A kiinduló állapotot és a vizsgálati eredményeket dokumentálni kell.

A szájvizsgálat eredménye magában foglalja a fogak, a parodontalis állapot, az okklúzió, az artikuláció, a nyálkahártya állapot, a funkcionális és a szenzoros állapot kóros folyamatainak kiértékelését. A radiológiai vizsgálat az általános jellegű vizsgálattól (OP felvétel, intraorális rtg felvétel) a specifikus felé haladva (CT) az orvos megítélése szerint történik.

A kiegészítő vizsgálatok szükségességéről az előzményi és a kapott adatok figyelembe vételével a beavatkozást végző orvos dönt.

3.2.5 A diagnosztika eredmények értékelése

A kezelőorvos a páciens vizsgálati eredményeit összegezve határozza meg a műtét indikációját, annak kockázati szintjét. Ezek birtokában dönti el, hogy képes-e a páciens elvárásait teljesíteni, illetve rendelőjében biztosítani tudja-e a műtéthez szükséges személyi és tárgyi feltételeket.

3.3. Tervezés

3.3.1. Indikáció

A beteget tájékoztatni kell a hagyományos fogpótlással valamint az implantátumok segítségével történő kezelési lehetőségekről. A tervezést minden beteg esetén egyénileg kell végezni, dokumentálni és változás esetén ki kell egészíteni. Az adott eset kockázati besorolását a kezelőorvos végzi, ezzel felmérve a beavatkozással járó esetleges nehézségeket. A pácienst tájékoztatni kell arról, hogy a diagnosztikus adatok ismeretében a kezelőorvos vállalja-e a beavatkozást, vagy ennek elvégzése megítélése szerint meghaladja a saját kompetenciáját. Ekkor megfelelő szakellátásra utalhatja, illetve bevonhat megfelelő képzettségű kollégát a kezelésbe.

3.3.2. Cél

Az anamnézis, a diagnosztika alapján az összes tényezőt figyelembe kell venni a kezelés folyamatának és a kezelés végrehajtásának a megtervezéséhez. Cél az, hogy a tervezés reális legyen, vagyis a beavatkozás végrehajtható, arányos és az eredményesség reális esélyét tükröző legyen. Alapvető cél a páciens reális elvárásainak és a beavatkozást végző reális lehetőségeinek figyelembe vételével a munka helyes megtervezése, kommunikációja, megértése és elfogadtatása.

3.3.3. Kockázati tényezők

Kockázati tényezőt jelenthet a tervezésben az anatómai, fogászati és általános egészségi állapot helytelen felmérése, a nehézségek alul- vagy felül értékelése. Emeli a tervezés kockázatát az implantációs sebészeti és implantációs protetikai kezelések végrehajtásában részt vevők közötti hiányos együttműködés és kommunikáció. A páciens részéről a folyamatok megértése, a megfelelő együttműködés és kommunikáció, az utasítások betartása alapvető jelentőségűek a reális tervezéshez.

3.3.4. Irányelvek

A tervezést dokumentálni kell, az elfogadott tervet a beavatkozásba való írásos beleegyezéssel, a páciens aláírásával hagyja jóvá. Az implantációs sebészeti és implantációs protetikai kezelések végrehajtásában a szájsebészeti alapelveket, valamint a rögzített és kivehető pótlásokkal összefüggő alapelveket kell figyelembe venni. A kezelés tervezése során az elfogadott és aktuális egyetemi tankönyvek és szakkönyvek, lektorált szakfolyóiratok közleményei, akkreditált továbbképzések oktatási anyagai, szakmai társaságok és testületek állásfoglalásai tartalmazzák azokat a tervezési alapelveket, melyekre támaszkodni kell.

3.3.5. Az eredmények értékelése

Értékelés során figyelemmel kell lenni arra, hogy mutatkozik-e eltérés, ellentmondás, hiányosság az elfogadott kezelési terv és a klinikai, radiológiai vizsgálatok objektív eredményeinek értékelése, összehasonlítása során.

3.4. Tájékoztatás, nyilatkozatok, kommunikáció

3.4.1. Indikáció

A betegtájékoztatás minden egyes beteg esetén szóban és szükség esetén írásos anyagokkal történik, mely magába foglalja a tervezett sebészeti, parodontológiai, implantációs sebészeti és implantációs protetikai beavatkozásokat.

Tartalma: a tervezett terápia, a fogászati kezelési alternatívák, a kezelés menete, a kezeléssel összefüggő lehetséges kockázatok (kivéve az irrelevánsak), a kezelés várható költségei, a betegtől elvárt együttműködés, utasítások betartása, az utókezelés, utánkövetés, utógondozás, a garanciavállalás mértéke és annak feltételei.

A tájékoztatás történhet egyszeri alkalommal, de eredményesebb a folyamat során történő információ átadás, mely lehetőséget biztosít a kezelőorvosnak meggyőződnie arról, hogy páciens megértette a folyamatokat és azokról reális képet alkotott. A tájékoztatás, a nyilatkozatok tétele, a kommunikáció legfőbb indikációja, a páciens kellő mértékű, arányos, az egyéni szempontokat figyelembe vevő olyan mértékű és tartalmú informálása, hogy a beavatkozásokba történő beleegyező nyilatkozatát kellő tájékozottság mellett felelősen tehesse meg.

A tájékoztatás, nyilatkozatok és kommunikáció felelőssége megoszlik: A kezelőorvost, a rendelő személyzetét informálási, a pácienst és hozzátartozóit ugyan olyan mértékű informálódási kötelezettség terheli.

3.4.2. A betegtájékoztatás, nyilatkozatok, kommunikáció célja

A betegtájékoztatás, kommunikáció megelőzi a felelős nyilatkozattételt, az írásbeli beleegyezés adását különböző orvosi beavatkozásokhoz. A cél olyan mélységű, tartalmú információk adása, mely alapján az egészségi állapotot, az életminőséget meghatározóan befolyásoló, jelentős anyagi kihatással bíró beavatkozásról a páciens kellő tájékozottság birtokában dönthet.

Részletes betegtájékoztatás révén, teljesíthetők a jogi követelmények, biztosítható, hogy a betegnek a kezelésről szóló tájékozódási joga érvényesüljön.

3.4.3. Kockázati tényezők

A beteg vagy hozzátartozói részéről az alapvető egészségi ismeretek hiánya, a tervezett beavatkozások megértésének nehézségei, az együttműködési készségének alacsony szintje, az orvosi és szájhigiéniai utasítások figyelmen kívül hagyása, a gondozás elmaradása kockázati tényezők lehetnek. A páciens helyes és egészségtudatos magatartása nélkül az implantációs fogászati eljárások hosszú távon nagy valószínűséggel nem sikeresek.

A tájékoztatás és tájékozódás hiányosságai, felszínessége, a formális és a megértés szintjét el nem érő nyilatkozatok, a nem megfelelő kommunikáció, az eljárás sikerességét veszélyeztető egyik legjelentősebb kockázatot jelentik.

3.4.4. A betegtájékoztatás irányelvei

Szükséges a műtéttel és a kezeléssel kapcsolatos reális kockázatok ismertetése, a várható eredmény tükrében. Ismertetni kell a kockázat-eredmény viszony értékelését, az esetlegesen előforduló problémák ismertetését és a tájékoztatást az alternatív megoldási lehetőségekről. Fontos a megfelelő költségbecslés. A betegtájékoztatás minden esetben kizárólag a fogászati és implantológiai orvos-szakmai szempontokra szorítkozik. Másodlagos a beteg, mint biztosított anyagi szempontjainak értékelése, a kezeléshez kötődő finanszírozási körülmények értékelése, mert az orvosi ellátást elsősorban az orvos-szakmai szempontok kell hogy meghatározzák. Az erre vonatkozó adatokat, dokumentációt, szempontokat a kezelési dokumentációban rögzíteni kell.

3.4.5. A betegtájékoztatás, nyilatkozatok, kommunikáció értékelése

A betegtájékoztatás és kommunikáció legfontosabb eredménye a folyamatok jó megértése és ez alapján a megfelelő orvos-beteg együttműködés. A megállapodások, nyilatkozatok írásban való rögzítése, a beteg írásos beleegyezése mind szakmai, mind etikai, mind jogi szempontból elengedhetetlen feltételek.

3.5. Prevenció érvényesülése

3.5.1. A várható eljárás indikációi

Az implantológiai kezelés hosszú távú sikere nagyrészben függ a behelyezést megelőző és a terápiát követő szájhigiénétől, valamint a beteg műtét utáni visszarendelés ütemezésétől, a megfelelő egyéni és rendelői utógondozástól, a szakszerű fogápolástól. Az implantációs eljárások indikációja orvos szakmai szempontból csak akkor áll fenn, ha a páciens általános egészségi állapota megfelelő, a szájüreg és a fogazat szanációja előzetesen megtörtént, a prevenció alapelveinek megfelelő körülmények állnak fenn.

Az implantációs eljárás során a prevenció különösen indikált, a megelőzés kiemelt szempont. Cél a csontállomány és a maradék fogazat állapotának lehetséges megőrzése, a lágyrészek strukturájának, funkciójának és esztétikai szerepének lehető legmagasabb szintű hosszú távú biztosítása.

3.5.2. A prevenció célja

Az orális egészség megőrzése a fogak parodontális régiójában és a periimplantációs területen. Cél a kialakuló fertőzések és újrafertőződések megelőzése. Prevenciós szempont a műtéti és protetikai beavatkozások során az arc és az állcsontok egyes anatómiai képleteinek megkímélése, a szájüregi és arc struktúrák megőrzése illetve eredetihez hasonló állapotuk helyreállítására való törekvés.

3.5.3. A prevenció kockázati tényezői

Szükséges a beteg részéről a tervezett eljárások ismeretének és az együttműködési készségnek (compliance) a megfelelő szintje. Ezek hiánya, a nem megfelelő orális higiéne, a prevenció és a jó szájegészségi állapot fenntartásának esélyét alapvetően csökkenti. Az implantációs eljárással készült fogművek fokozott egyéni és professzionális szájhigiéniát igényelnek, ebben közös a fogorvosi rendelő (rendszeres visszarendelés) és a páciens (folyamatos gondozáson való részvétel) felelőssége.

3.5.4. A megelőzés irányelvei

A prevenciós program egyénre szabott, problémaközpontú és összetett kell, hogy legyen. A megelőzést segíti az anamnézis kritikus értékelése, mely tartalmazza az eddigi szájápolási szokásokat. A diagnózis alapján kell kidolgozni az ajánlott egyéni és rendelői módszereket, az előírt segédeszközöket, a szakszerű fogápolás elemeit, a kezelési eljárások tartalmát, ütemezését. Mind a műtét utáni ellenőrzéseket, mind a gondozási tevékenységet dokumentálni kell, mely a rendelő részéről a garanciális feltételek biztosításának alapját képezi.

3.5.5. A prevenció eredményeinek értékelése

A kezdeti klinikai állapot leírása, majd a szájegészségi állapot mutatóinak időnkénti értékelése mutatja a prevenció eredményességét. A csontállomány állapota, az implantátumok körüli strukturák épsége, a kezelés sikerének mérhető jellemzői. A szájüreg higiénés állapotról, valamint a gingivális és a parodontális állapotról készült értékelések mind a megelőzés eredményességét jellemzik.

3.6. Implantációs sebészet és protetika

3.6.1 Indikációk

Az implantológiai eljárások lehetőségeit és a kezelési alternatívákat, ideértve a hagyományos fogpótlás készítésének lehetőségét, a betegekkel ismertetni kell.

Az implantációs eljárások fontosabb indikációi:

Részlegesen vagy teljesen foghiányos betegek rehabilitatiója (rövid sorközi hiány, sorvégi vagy hosszú sorközi hiány, szubtotális fogatlanság, illetve teljes fogatlanság esetei)

Anodontia vagy hypodontia (fejlődési rendellenességhez társulva)

Trauma vagy daganatos megbetegedés következtében kialakult foghiány, a száj, állcsont és az arc környékének kemény- vagy lágyrész defektusának kezelése

Veleszületett fejlődési rendellenesség (ajak-, állcsont-, szájpadhasadék) következtében kialakult fogazati eltérések korrekciója

Rágási dysfunctiók, orthodonciai eltérések (felső és/vagy alsó állcsonti elváltozások)

Esztétikai hiányosságok

Fogazati rendellenességekből adódó beszédzavarok

Az állcsontgerinc kifejezett atrophiája, a protézis nem megfelelő stabilitása

Implantátumok alkalmazása állcsont-orthopaediai kezelés során

3.6.2. Célkitűzések

A rágószervek működésének helyreállítása/javítása

Az esztétikai megjelenés helyreállítása/javítása

A hangképzés helyreállítása/javítása

A természetes kemény fogszövetek megőrzése, a foghiányt határoló fogak épségének megtartása

Az anatómiai struktúrák megőrzése (az állcsontgerinc atrófia lassítása, okklúziós trauma megelőzése, helytelen terhelés megelőzése)

A kockázatos (túl nagy kompromisszumot igénylő) rögzített protézisek elkerülése (nagy fesztávú hidak, lengő hidak)

A fájdalom/diszkomfort érzés csökkentése és megszüntetése

Az állcsont-orthopédiai kezelések sikeresebbé tétele

A sebészi pótlások és zárólemezek stabilitásának javítása

 

3.6.3 Kockázati tényezők

Kellő figyelmet kell fordítani mind betegnek mind fogorvosnak az általános kockázati tényezőkre. A betegeknek pontosan le kell írniuk általános egészségi állapotukkal kapcsolatos problémákat, gyógyszerszedésüket, allergiájukat. Az orvosnak tájékoztatni kell a pácienseket a kockázati tényezőkről és részletes felvilágosítással kell őket ellátni. Az implantátum beültetése szempontjából alapvető előfeltétel a fertőző betegségektől és gyulladástól mentes szájüreg, és a beültetési helyen lévő megfelelő csont. Az implantátum integrációját befolyásoló tényezőket ( az implantátum anyaga, az implantátum geometriája, az implantátum felszíne) figyelembe kell venni.

3.6.3.1 Általános magas kockázati tényezők, az implantáció abszolút ellenjavallatai

A csontokkal, az anyagcserével, a véralvadással, a cardiovascularis rendszerrel, az immunrendszerrel, daganatos megbetegedéssel stb. összefüggő súlyos állapot vagy nem kezelt betegség

Immunszuppresszió

Súlyos alkohol- vagy drogfüggőség

A beteg vagy hozzátartozói részéről a szükséges eljárások ismeretének és az együttműködési készségnek a hiánya, nem megfelelő szintje

Elmebetegség, kóros psychés állapotok

3.6.3.2 Általános kockázati tényezők, relatív ellenjavallatok

Radioterápia (az állcsontok besugárzása után minimum 2 évig)

Biszfoszfonát kezelésben részesült paciensek

Kontrollálatlan diabetes

Haemorrhagiás diathesis vagy anticoagulatiós terápia

Erős dohányzás

3.6.3.3 Átmeneti ellenjavallatok

Kezeletlen parodontitis

Az implantátum helyén bennmaradt foggyökér

Lokális infectio

Dentális szanáltság hiánya

Hiányos vagy rossz szájhigiéne/ rosszul záródó hidak, szuvas fogak, stb

Egyéb, átmeneti infectív, bacteriális, virális megbetegedések, a műtéti beavatkozás egyéb sebészi kontraindikációja esetén (pl. lázas állapot, akut betegség, stb.)

Ha az állcsontok növekedése még nem fejeződött be (18 év alatt)

Terhesség

3.6.3.4 Helyi kockázati tényezők, relatív lokális ellenjavallatok

Az állcsontgerinc nyálkahártyájának erosiós vagy bullosus megbetegedése (lokális vagy szisztémás okokból)

Bruxismus, parafunkciók

Nagyfokú állcsont atrófia

3.6.4 Az implantáció irányelvei

3.6.4.1 Sebészeti feltételek

Az infrastruktúra tényezői (személyzet, helyiségek, anyagok, gyógyszerek, műszeres felszereltség, higiéne) a hatósági előírásoknak megfelelően.

  • Egyszerű esetekhez szükséges személyi feltételeknek megfelel, ha valamely fogorvosi szakvizsgájával rendelkező, implantológiában jártas orvos, fogorvos és szakasszisztens áll rendelkezésre. A tárgyi feltételek között a fogorvosi rendelőre vonatkozó hatályos előírások megléte, implantológiai és sebészi műszer-készlet, sebészi fúró és kéziműszerek szükségesek.
  • Összetett esetekhez szükséges szájsebészeti, arc-állcsontsebészeti, dentoalveolaris sebészeti vagy parodontológiai szakorvosi vizsgával rendelkező fogorvos, orvos, valamint szakasszisztens álljon rendelkezésre. A tárgyi feltételek között a dentoalveolaris sebészeti vagy parodontológiai rendelőre vonatkozó hatályos előírások megléte, műszerkészlete valamint implantológiai sebészeti műszer-, anyag-, és eszközkészlet szükséges.
  • Bonyolult esetekhez szükséges arc-állcsont sebészeti, szájsebészeti, dentoalveolaris sebészeti szakorvosi vizsgával rendelkező fogorvos, orvos, aki mind ambuláns mind fekvőbeteg ellátási gyakorlattal rendelkezik. Szakasszisztens, műtői segédszemélyzet álljon rendelkezésre. A beteg általános érzéstelenítésben történő műtétjéhez fekvőosztályos ellátás, vagy 8 órás posztoperatív megfigyelés szükséges

Sebészeti felszerelés általános előírásai implantációhoz:

Sterilizálható kézidarabok illetve műszerek

Steril folyadékhűtés

Vérzéscsillapítás eszközei

A munkaterület megfelelő megvilágítása

Röntgenkészülék elérhetősége

Sürgősségi betegellátáshoz szükséges gyógyszerek, eszközök

3.6.4.2 Az implantátumrendszer és az implantátum

Regisztrált tanúsítvánnyal (CE minősítés), rendelkező implantátumrendszer

Az implantátumokat gyártási szám alapján kell dokumentálni (orvosi termékekre vonatkozó jogszabály szerint erre rendszeresített naplóban)

A páciensnek joga van tájékozódni, a kezelőorvosnak írásban kötelessége a beteget tájékoztatni arról, milyen implantátum kerül beültetésre, és hogy az adott implantátummal milyen tudományos tapasztalatok állnak rendelkezésre.

3.6.4.3 Tervezés és együttműködés csoportmunka esetén

Radiológiai adatok, adott esetben sablonok közös tervezése

Team-munka esetén is a kezelési terv megelőzi az implantációt

Az utógondozást a team egyik tagja vezeti (implantológiai visszarendelés).

3.6.4.4 Betegtájékoztatás

A műtéttel és a kezeléssel kapcsolatos kockázatok ismertetése

Tájékoztatás az alternatív fogpótlások lehetőségeiről

Költségelőírányzat

3.6.4.5 Dokumentáció

Az indikációkkal, a terápia tervezésével, a megállapodásokkal és a betegtájékoztatással kapcsolatos részleteket, valamint a sebészeti és helyreállító eljárásokat írásban kell rögzíteni

Az implantációt megelőző klinikai állapotot dokumentálni kell

Az implantátum helyzetét a műtétet követően röntgenfelvétellel kell dokumentálni

3.6.4.6 A sebészeti eljárás

Az anatómiai és sebészi szabályoknak és a tervezett műtéti eljárásnak megfelelő műtéti feltárás és sebzárás

A csontok hő okozta sérülésének megelőzése megfelelő steril hűtéssel

Az implantátum megfelelő helyzete (lokalizáció, hosszúság, szög)

Primer stabilitású implantátum

Csontaugmentatio autogén, allogén vagy alloplasticus anyaggal

Az arcüregalap megemelése (sinus lift)

Neurolysis, idegáthelyezés

Irányított csontregeneráció

Lágy szövet átültetése

3.6.4.7 Szövődmények

Az implantációs beavatkozás előforduló szövődményei:

sebészi beavatkozás következtében fellépő szövődmények

a fogpótlással kapcsolatos szövődmények

A sebészi beavatkozás előforduló szövődményei:

  • primer stabilitás hiánya
  • átültetett csont vagy beültetett csontpótló anyag felszívódás, kilökődése
  • implantátum kilökődése, elvesztése
  • fájdalom, ödéma
  • hegesedés
  • műtét alatti vagy utáni vérzés
  • a környező anatómiai struktúrák sérülése
  • neuropathia vagy paraesthesia
  • gyulladások (akut vagy krónikus)
  • fistula az orrüreg vagy arcüreg területén
  • állcsonttörés
  • reaktív gingivalis hyperplasia
  • az implantátum törése

A fogpótlással kapcsolatos szövődmények:

  • a felépítmény, fogpótlás törése
  • protetikai szempontból fel nem használható implantátum
  • az implantátum törése
  • a fogpótlás esztétikai vagy funkcionális elégtelensége

3.6.4.8 Helyreállító kezelés

Gondoskodni kell az implantátumra helyezett fogpótlás megfelelő illeszkedéséről

Az implantátumra helyezett fogpótlásnak teljesítenie kell a funkcionális és esztétikai követelményeket

A felhasznált anyagok károsodást nem idézhetnek elő az implantátumban

Implantátum felhasználásával készült fogmű jelentősen nem akadályozhatja az orális higiénét. A beteget ki kell oktatni a követendő higiénés eljárásokkal kapcsolatosan.

3.6.4.9 Utógondozás és visszarendelés

Az orvosnak a beteg utógondozásáról és folyamatos ellenőrzéséről kell gondoskodnia.

A visszarendelés idejét egyedileg a szükséglet alapján az orvos határozza meg

A beteg előírás szerinti, de minimálisan évenkénti rendszeres vizsgálaton való megjelenése szükséges az implantációt végző orvosnál, az implantátum hosszú távú sikeres működésének biztosítása és a károsodások megelőzése érdekében. Az implantátum radiológiai ellenőrzése egy, három, öt és tíz év elteltével indokolt.

Az orvos döntése szerinti esetekben gyakoribb (félévente, negyedévente) visszarendelés indokolt lehet.

4. A kezelés eredményessége, felelősségi kérdések

4.1. A kezelési eredmény mérésének mutatói

Klinikai vizsgálat a gyógyulási folyamat kiértékelése céljából

A lágy szövet állapota, az implantátum stabilitása és röntgenlelet a gyógyulási fázist követően

Az implantátum klinikai és radiológiai értékelése a funkcionális fázisban:

Szubjektív panaszok vagy fájdalom megléte vagy hiánya

Az implantátum stabilitása vagy az implantátum mozgathatósága

Lokális gyulladások, tasakképződés, periimplantitis vagy ép környezet

Stabil csontviszonyok a gerinc tájékán, illetve csontvesztés jelei

4.2. Eredménytelenség esetén felmerülő felelősségi kérdések

4.2.1. Gyógyulási fázisban

Sebészeti eljárás problémái

4.2.2. Fogpótlás elkészülte után

Sebészi eljárás okozta probléma

Protetikai eljárás okozta probléma

Szájhigiéniai vagy általános szervezeti probléma

4.2.3. Anyaghiba, a rendszer konstrukciós hiányossága

Implantátum gyártási hibája

Fogtechnikai hiba a fogpótlás nem szakszerű kivitelezése

4.2.4. A beteg magatartásából bekövetkező, neki felróható kötelezettség szegés

Higiéniai előírások, karbantartás, a visszarendelés be nem tartása, elmulasztása